Ahogyan teremteni kell...

Szerző: Gyarmati Gábor  |  2013.11.27. Lexi.hu

Ha megtanuljuk az időtlen utazást, vágyaink azonnal teljesülnek. A mai modern társadalom azt diktálja belénk, hogy időhöz vagyunk kötve, és mindig hangsúlyozzák, hogy minél hamarabb el kell végeznünk a munkát, mivel versengés megy a mai világban – s ezért sem sikerül.

Fordítsuk meg a gondolatot: minden egyes vágyunkat tekintsük úgy, mintha már teljesült is volna. Ha mindezt hálával el is fogadjuk, akkor bizony a gazdagság egy új varázsszerét kezdjük el használni. Időtényező tehát nincsen, s mégis megvalósul minden, amit szeretnénk. Mindez úgy működik, hogy csak olyat kérünk – pontosabban olyanról jelentjük ki hálával, hogy már van nekünk –, amellyel másnak vagy magunknak csak jót adunk és nem okozunk kárt.

Teremtésnél szellemi dolgot mint jó tulajdonságot kell létrehozni, utána jön az anyagi teremtés. Először a tudatunkon belül hozzuk létre. A leghasznosabb, ha először lelkünk megváltoztatására, megjobbítására és egónk visszaszorítására használjuk ezt az alkotó folyamatot. A belső jó megteremtése után a tárgyi való is bevonzódik.

Vagyis ha egy bizonyos állást szeretnénk, de az most be van töltve, akkor nem kérhetjük, hogy aki betöltötte, rúgják ki ahhoz, hogy mi megkaphassuk. Azt viszont mondhatjuk, hogy olyan munkakörben történjen üresedés, ahol mi jól éreznénk magunkat. Az is jó, ha általánosságban kijelentjük például: hálásan köszönöm, hogy a lakóhelyem közelében ilyen munkahelyem van (ide jön az a rész, hogy milyen igényeim vannak). „Olyan munkám van, amit nagyon szeretek csinálni, könnyen elvégzem, hiszen minden képességem megvan hozzá, és nagyon sok pénzt kapok érte” (itt érdemes meghatározni mennyi, milyen mértékegységű pénzt és milyen időszakonként).

„Hála, hála, hála...” Ha ebben hiszünk, akkor bizony az előbb-utóbb belép az életünkbe. Erről első olvasásra azt gondolnánk, hogy önbecsapás, hiszen tulajdonképpen a nincsből indul a teremtés. Ám valamit csak úgy hozhatunk létre, hogy előbb nincs nekünk, de belül elfogadjuk a létét, vagyis azt, hogy mégis van. Tudjuk, hogy minden a semmiből lett. A Föld is – s egyszer csak van, s mily gyönyörű. Így mi is létrehozhatunk csodálatos dolgokat. Vagyis ha felül tudunk emelkedni bizonyos ránk erőltetett szabályokon (például az időtényezőn), melyek akadályozzák a teremtésünkben való hitet, akkor teljesülni fognak vágyaink. Emellett túl tudunk lépni annak a kijelentésén, hogy nekünk ilyen úgysem lehet, mert mi most ilyenek vagy olyanok vagyunk (tévesen alulértékelve magunkat). Ehelyett az a legjobb, ha elfogadjuk, hogy nekünk is lehet, mert jár, akkor bizony van nekünk. Azonban azt, hogy jár nekünk valami, nehogy úgy vegyük, hogy miénk a szomszéd tehene, ezért átmegy hozzá éjjel, és elköti! Csakis becsületes úton, pozitív hozzáállással, szeretettel (vagyis egymást meg nem károsítva) szabad teremteni. Akkor sokáig meglesz nekünk az, amit alkotunk, s ami azelőtt nem volt meg.

Nagyon fontos tényező még a teremtésben a lelkesedés, a belső lelki örvendezés. Lelkesedés = lelkünk lehelete. Vagyis bele kell adnunk lelkünket, hogy igazán jó legyen az alkotásunk. Emellett lényeges még a hála. Kijelentve: igen, nekünk van, és hálásak vagyunk érte. A teremtés és bevonzás lényeges eleme, hogy a megvalósulásban egy pillanatig sem kételkedünk. De időt nem jelenthetünk ki, hogy mikor szeretnénk megkapni és mennyi ideig szeretnénk majd megtartani, amit kapunk. Mert ha kötődünk valamihez, az elveszik. Csak tudjuk, hogy nekünk jár, ezért kétségtelen, hogy meg is van – s így tényleg meg is van.

Gondoljunk csak azokra az „őrült" tudósokra (mint a Vissza a jövőbe című film Dokijára), akik kétséget kizáróan kitartóan tudták végig a kísérleteik során, hogy vágyuk, mely a fejükben van, az már létezik a valóságban is, legfeljebb még ők nem látták. De belül folyamatosan él bennük a kísérletük tárgya – s lám: egyszer csak tényleg ott is van.

Teremtsünk örömmel, és boldogságunk révén valósság válik, amit elképzeltünk. Ilyen kijelentések, belső megerősítések hasznosak tudnak lenni: „Kétség nélkül tudom, hogy megvan nekem!” „Időtlenül utazom az életben ezáltal, hogy létrehoztam olyat, ami az előbb még nem volt meg nekem, de most megvan! Jó nekem ezáltal.”

Ha valaki azt merné gondolni, hogy ő sosem teremtett, akkor gondoljon arra, hogy minden, amit eddig létrehozott az életében, mint például az első vizsgaeredménye az iskolában, az első fizetése (meg a többi, ami követte), a lakás, melyet bérel, az autó, melyet vezet vagy csak a táska, melyet visz, mind-mind az ő teremtményei. Ha vannak gyermekei, akkor ők is. Sőt, minden az. A barátaink, akikkel vagyunk, a párunk, akit bevonzottunk. De a mi teremtményünk az ellenségünk s a félelmeink is. Ha ezen utóbbiakat felfedezzük, mert kellemetlenek nekünk, akkor bizony jót vonzhatunk helyettük. A negatívat ne írd le sehova, csak egyszerűen vedd tudomásul a lélegzését, és amint odafigyelsz rá, eltűnik.
Amint valaki elhiszi magáról, hogy képes valamire, akkor meg is fog vele történni, benne létre fog jönni, és meg is valósul. De élnie kell a lehetőséggel.

Lehetőséggel él = Lehet+ős+ég (-gel) él. Vagyis visszamegy az ősteremtés állapotába, ahogyan Isten teremtette a földet és az eget. Ősi teremtési lehetőség – és él vele. Hiszen ezt tesszük minden nap. Csak merjünk nagyobbakat vágyni, hogy lássuk lelkünk mikben tud még fejlődni!

A teremtésnél nem mindegy, hogy kapod, vagy kapkod(sz). Ha kaptál valamit, amit teremtettél, akkor azt el is kell fogadni. Ha nem fogadjuk el, vagy ki sem várjuk, hogy mi legyen, akkor kapkodunk. Ez a stresszes ember alapállapota. Olyankor félig létrejön, aztán eltűnik a teremtés tárgya. Teremteni csak nyugalomban lehet.

A teremtés és az emberekkel való kapcsolatunk alapja, hogy tárgyi megvalósulás és más törvényekkel, szabályokkal való megváltoztatása, irányítása helyett a lélek saját magunkon való változására törekszünk, és a bennünk kialakuló jót adjuk másoknak, illetve a bennünk levő gazdagság ad másoknak is jót.

A teremtésnél tehát az adás a lényeg, és nem a saját felhalmozás régi módszere. Nem attól vagyunk gazdagok, hogy meg tudjuk mutatni, hogy nekem ez és ez van, tárgyakban. Az igazi gazdagság a belső gazdagság, amely aztán hozza a külső gazdagságot is. Azonban a teremtésnél először jó tulajdonságot teremtünk, aztán az majd létrehozza, bevonzza a munkahelyet, párkapcsolatot (vagy amire szükségünk van), aminek során a mi gazdagságunkból adhatunk másnak is. Amint átadjuk, ezáltal érezhetjük, hogy milyen gazdagok vagyunk, hiszen meg tudtunk osztani valamit, amiről korábban a teremtés előtt azt hittük, nincs nekünk – s mégis kiderült, hogy van. Amint adunk a munkahelyünkön, gazdagítva a céget, s ezáltal magunkat, hiszen az általunk létrehozottból visszaosztanak nekünk – fizetést. A párkapcsolatban, ha jót adunk a másiknak, segítjük őt, ezáltal magunknak is jó, hiszen szeretetünk átadásából láthatjuk, hogy volt miből adnunk. Ha ő is ugyanígy él, hogy elvárás nélkül ad, akkor tökéletes párkapcsolat jöhet létre.

A teremtés akkor van legmagasabb szintjén, ha olyannyira a „most”-ban élünk, hogy azonnal létre is jön. Ehhez azonban az egóval rendelkező földi embernek még gyakorolnia kell a teremtést. Azonban ez egyre jobban megy nekünk…

Ujaranykor.hupont.hu

 

 

 

Oldal: Ahogyan teremteni kell...
Új Aranykor, avagy egy új korszak hajnalán - © 2008 - 2024 - ujaranykor.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat