A lélek, amíg szabad…

Szerző: Gyarmati Gábor 2013.11.22. Lexi.hu

Életed te vagy magad. Ha elhagyod magad, a halálod vagy. A bennünk lévő tüzet egy módon lehet táplálni: belső hittel, bizodalommal, a pozitív jelen megélésével, illetve szeretettel magunk és mások iránt.

Ez a lélek feladata, melyet csak akkor tud végezni, ha az ego hagyja, és nem szövi be, mint egy pók a hálójába ragadt repülő bogárkát, mozdulatlanná téve jó szándékú, isteni cselekedeteit, de leginkább irányító, lelki mozzanatait. Ennek fő motívuma a lélektűz átengedése az életbe. Ilyenkor látsz igazi ragyogást egy ember szemében. Ha belenézünk egy újszülött szemébe, az univerzum szeretetteljes mélységét látjuk. Ez páréves korunkig látszik és érezhető, amíg az ego el nem kezd felépülni.

Nézz bele egy már fizikailag is beteg és depressziós ember szemébe. Elfáradsz tőle. Hová tűnt az eredeti isteni tűz, mely gyermekkorában még megvolt? Az egója behálózta, és feladta az életet. Lelépett a tervezett életútjáról, és élete forgatókönyvét a sarokba dobta. Már nem érdekli semmi, csak él, vagy inkább csak vegetál, fenntartja teste működését. Ilyenkor az emberi kapcsolataiban mások energiájából él. Mert az ego nem tud energiát termelni, nincs tüze.

A léleknek van ragyogó tüze, amely működteti az életet. De ha ez be van hálózva egy nagy adag egóval, akkor a tüzet hideg veszi körül, és a lélek mozdulatlanná válik. A szabadság hiánya a legrosszabb a beteg embernél. Az egója elvette lelke szabadságát, attól, hogy az életét élje. Ez már a testét is érinti betegség formájában. Az ego, amikor ránő a lélekre, akkor külső tűzre, erőre van szüksége, és ilyenkor játszmákkal, becsapásokkal, hazugságokkal szívja a másik energiáját. Pletykál, a múltban él, vagy illuzórikus terveket sző, amiket aztán minden nap átír. Így tervei sosem valósulnak meg. Ilyen az egoista ember. Energiarabló.

Amikor a lélek szabad és tudatos, akkor szereti az életet, tudva azt is, hogy a nehézségek, melyek jönnek, csak az előzőnél még jobbat előkészítő hírnökei. Ha nem lenne rossz, akkor jó és jó között nem tudnánk különbséget tenni. Persze aki tudatosan, szeretetben él, az élvezi az életet. Vele kevesebb rossz történik. A negatív tulajdonképpen egy régi rövidebb vagy hosszabb életszakaszunk lezárulta, egy záróvizsga. Ilyenkor az ego gyászolja a szokásos régi dolog elmúltát, bevonzva egy-egy kellemetlen helyzetet. Aki nem az útját járja, elkerüli a szembenézést a gondokkal és azok megoldásával, az számíthat arra, hogy egója számára összevissza események és bajok követik egymást.

A lélek számára a lobogó tűz, az örök tengermorajlás mindig változó méretű hullámokkal, a napsütés és a szellő váltakozó erősségével természetes és örömteli. Nem panaszkodik amiatt, sőt örül annak, hogy az előbbi hullám nagyobb volt, most meg kisebb. Aki így él, annak az örök változás a természetes eleme, amelyben elfogad mindent.

Mit tehetünk? Éljünk a mának, tudatosan, boldogan megélve a jelen pillanatot. A nosztalgiázást magunk mögött hagyva elérkezik a tervezhető jövő. Hiszen mivel utunkon járunk, minden úgy történik velünk, ahogyan szeretnénk. Az élet úgyis elénk hozza a megoldandó életfeladatunkat időnként, de mindig más és más tálalásban.

Nézzünk egy példát. Valakinek egy bizonyos helyen kellene dolgoznia, de ő egy másik munkahelyen van, ahol nem szeret dolgozni, és őt sem szeretik ott. Ezzel nem az életfeladata teljesül, hiszen elkerüli a lelke fejlődéséhez szükséges valóban elengedhetetlen jót. Mivel rossz helyen van, az élet nehéz feladatokkal próbálja rávenni, hogy vegye már észre magát, rossz környezetben van. Ha majd a neki való helyen dolgozik, akkor kevesebb napi szenvedés éri, hiszen ott az életútja szerinti munkahelyen biztos, hogy csak olyan dolgok kerülnek elé, melyekkel mindenképp meg kell birkóznia.

Lássunk egy másik példát is. Ha elromlik egy autó vagy repülőgép, akkor veszünk hozzá új alkatrészt, és minél újabb egy autó, annál könnyebb kiemelni a rossz alkatrészt, és beilleszteni egy másikat, amelyikben kevésbé van betokosodva az elromlott darab. Azonban ha egy szerszámoktól és odaillő pótalkatrészektől távoli lakatlan szigeten vagyunk, ahová saját hibánkból lezuhantunk életünk gépével, mert rosszul vezettük, akkor bizony sokáig fog tartani, amíg új alkatrészt sikerül összeeszkábálnunk a szedett-vedett anyagokból, melyek körülöttünk vannak. Amikor azonban tudjuk, hogy minden a legjobban történik, akkor az élet küld elénk egy mentőcsónakot vagy repülőgépet, ami kiment a lakatlan szigetről, ahol nincs is dolgunk – és a javítással sem kell vesződnünk.

Ám folyamatosan számítani kell a változásra, tudatosan felkészülve rá, ami nem tudni, mikor jön el, de eljön. Ezért szükséges a mának élni, hogy a lélek szabad lehessen, s ilyenkor az ego elgyengül, s az élet tüze újra megjelenik szemünkben. Igaz, a tűz eleinte változó lánggal ég. De megjelenik az új lehetőség, az univerzum mélységével és a tenger örök változó hullámzásával.

Éljünk a mának, örüljünk minden pillanatnak, tudatosan odafigyelve mindegyikre, hiszen a most hozza a következő pillanatot és a következőt. Szeretetben.

 

ujaranykor.hupont.hu 

 

 

Oldal: A lélek, amíg szabad…
Új Aranykor, avagy egy új korszak hajnalán - © 2008 - 2024 - ujaranykor.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat