2014. január 1.
Először félelmetesnek tartottam, hogy valaki egyedül szilveszterezzen. De rájöttem, hogy a félelem csak a magánytól születik. A belső magánytól. Pedig velünk van mindenki, akit szeretünk. Igaz lélekben. De ez több mint gondolnánk. Hisz testben sokan vannak együtt. Mármint egymás mellett, de nagyon szenvednek ettől. Vagy azért, mert nem jó társaságban vannak együtt, vagy azért mert nem tudnak a másikkal mit kezdeni. A 2014-es év épp erre fog megtanítani bennünket, hogy mit kezdjünk magunkkal és mit kezdjünk a mellettünk állókkal, élőkkel, úgy, hogy mindenki a legjobban érezze magát, bármilyen fizikai körülmények is vannak köröttünk. Viharos, hullámzó vagy napsütéses, melengető.
Állandóan legyél változásban. Ez a kulcsa a túlélésnek a lelki óriáskeréken, amin most éppen magas felé tartunk. Meg kell tanulnunk a szédülést megismerni és megszokni úgy, hogy már ne zavarjon a magasság. Hisz amíg valaki a sárban a mélyben ül, addig az sem nagyon zavarja, amiben van. Amikor azonban felemelkedik, a magasság és az alatta levő mélység elgondolkodtatja. S ez már jó jel. Hisz akkor kitört a semmittevés, istentelen állapotából. Most már a magasban járunk. Isteni ez itt. S ez még lesz magasabb is. Hát elkezdjük élvezni a látványt. Hisz a kék bolygó hamarosan megmutatkozik teljes szépségében. Szeretetben. De ezt ki kell várnunk türelemmel.
Ámen
Isten áldása mindenkivel e boldog új évben!